Az „Élet Isten Királyságában” c. sorozat bevezetője

A bibliai teológiát és a gyakorlati alkalmazást ötvöző, Isten királyságában megélt életünkről szóló sorozat a szellemi vezető személyes életében bátorítást nyújt, az igehirdetés és tanítás terén pedig értékes forrásként szolgál. Röviden összefoglalva: végigkísérjük Istennek a romlott emberi faj megváltására és helyreállítására irányuló örök szándékát, amely Jézus Krisztus által az Atyával való megbékélt kapcsolatra vezet el bennünket. Csak két királyság van: a Világosság és a Sötétség birodalma. Minden egyes élő személy e két szellemi királyság valamelyikében él. Nincsen más eshetőség. Isten ihletett Igéje a csalhatatlan forrásunk, Isten Fia által jöhetünk szabadon az Atyához, a Szent Szellem pedig útmutató vezérünk. Egyre gonoszabb világunkban csak folyamatos buzgósággal élhetünk érett keresztyénként. Jelenleg is heves szellemi harc zajlik, mivel Sátán nem tett le róla, hogy megpróbálja Isten tekintélyét elbitorolni, és mindazt megsemmisíteni, amit Isten a teremtett világ számára tartogat. A kulturális alapokon népszerűsített véleményeket, attitűdöket és magatartásformákat újból és újból tüzetes vizsgálatnak kell alávetnünk a Szentírás alapján. Nagyon fontos, hogy megértsük, kicsoda Isten maga, és hogyan nyilatkoztatta ki önmagát progresszív módon teremtett világunkban. Így, miközben elkezdjük felfogni szeretete és kegyelme nagyságát, eltölt a vágy bennünket, hogy hálánkat és szeretetünket mennyei Atyánk iránti alázatos engedelmességben fejezzük ki, és ez válik életünk, cselekedeteink és döntéseink meghatározó alapjává. Ez a szellemi érettség. Ez az Isten királyi uralmának alávetett élet bibliai jelentése.

Két szellemi királyság

A királyság fogalma megkerülhetetlen, ha meg akarjuk érteni, mi Isten terve és célja a teremtett emberrel. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy minden egyes keresztyén hívő a Mindenható örök tervéhez és céljához igazítsa saját életét. Mondhatjuk úgy is, hogy VALAMENNYIEN benne vagyunk valamelyik királyságban. Nincsen más eshetőség. Nem élhetünk egyszerre mindkét országban. A meghasonlott lojalitás destruktív, és csak szívfájdalmat, zavart és konfliktust szül.

A világon azok a legboldogtalanabbak, akik az egyik kezükkel Istenbe, a másikkal pedig a világba kapaszkodnának.

Később tárgyalni fogjuk a szellemi érettségre törekvés mindennapi lépéseit. A hívő ember eleshet, de nem ismételgeti ugyanazt a bűnt (Róma 6:1–6; 1 János 3:6–9). A bárányból nem lesz disznó csak azért, mert belecsúszik a pocsolyába. Disznóból sem lesz bárány csak azért, mert bizonyos dagonyahelyeket elkerül. A szellemi természetünk határozza meg, melyik királyságban élünk: a Megváltottakéban vagy a Lázadókéban.

A királyságok szellemi természete

A szellemi királyságok témáját boncolgatva nem kerülhetjük meg, hogy először az alapokat fektessük le.

1. Isten és a Sátán NEM két egyenlő ellentétes fél.

Isten csak EGY van. Sátán a Mindenható szolgálatára és imádatára angyalnak (mennyei lénynek) teremtetett. Nem létezik a kezdetektől fogva. És akárcsak a később teremtett embernek, neki is választási lehetősége volt. Nem szolgálatra és tiszteletre kényszerített rabszolgákat teremtett Isten. Az ördög nem rendelkezik Isten „mindenes” tulajdonságaival: ő nem mindenható, nem mindentudó, nem mindenütt jelenvaló.

Ézsaiás próféta, Jézus maga és János apostol is utalást tesz Sátán (Lucifer, ördög) pozíciójára, levettetésére és végső büntetésére (Ézsaiás 14:12; Lukács 10:18; Jelenések 12:9).

Úgy tűnik, hogy Lucifer egy nagyon magas rangú angyal lehetett a szellemvilágban. Nagyobbnak gondolta magát még Istennél, a teremtőjénél is. Végül a büszkeség és a hatalomvágy miatt meg akarta dönteni Isten uralmát. A szellemvilág legmagasabb szintjén zajló gonosz puccskísérlet volt ez.

Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez! De a sírba kell leszállnod, a gödör mélyébe. (Ézsaiás 14:12–15)

A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza, és azt mondta: „Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!” Ő pedig azt felelte: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek.” (Jézus szavai; Lukács 10:17–19)

Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is hadakozott, és az ő angyalai is (lásd Jelenések 12:4). De nem tudtak győzni, és többé nem volt helyük a mennyben, hanem levettetett a nagy sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget megtéveszti, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. (János apostol; Jelenések 12:7–9)

2. Az ember hármas lény: szellem, lélek és test.

Az is fontos, hogy ne felejtsük el a fontossági sorrendet. Az ember „Isten képére és hasonlóságára” teremtetett (1 Mózes 1:26). A Szentírás szerint „Isten szellem” (János 4:24 EFO), ami arra utal, hogy nem köti, nem korlátozza az emberéhez hasonló fizikai test. Az ember testét Isten a „föld porából” teremtette (1 Mózes 2:7), de előtte a föld porát is ő maga teremtette.

Ádám és Éva szellemében azon a napon „meghalt”, amikor az Édenkertben bűnbe estek – pontosan, ahogyan Isten előre Ádámnak megmondta. Ez azt jelenti, hogy a tökéletes, szent Istennel megszakadt a személyes kapcsolatuk (1 Mózes 3:22–24). Többé már nem lehettek közösségben Teremtőjükkel. Ekkor, Krisztus eljövendő vétekáldozatának előképeként Isten maga mutat be véráldozatot (1 Mózes 3:21). Először a szellemnek kell megbékülni Istennel, amit az elme és a test követ. A sorrendet nem lehet megfordítani. Az ember nem cselekedhet annyira igaz módon, nem gondolkodhat annyira helyesen, hogy kiérdemelje Isten jóváhagyását és közösségét. Krízisszerűen találkoznunk kell az élő Krisztussal, aki a hitünk és bűnbánatunk alapján tisztán – felmentve – állít bennünket az Atya elé.

Noha elméjük „megvilágosodott”, és különbséget tudnak tenni jó és rossz között, gondolkodásuk megromlott. Az elme elvesztette ártatlanságát, és a vétekcselekedeteket szülő gonosz gondolatok fogságába került. Azt az utasítást kapjuk, hogy „újítsuk meg az egész gondolkodásunkat, és így gyökeresen változzunk meg” (Róma 12:2 EFO).

A bűn végső következménye a test halála volt (1 Mózes 3:19). De dicsőség Istennek, az ember megváltása a test feltámadásával teljesedik majd ki (lásd Róma 8:19–23; 1 Korinthus 15).

(1) BOCSÁNATBAN RÉSZESÜLTÜNK – MÚLT
(2) ÉRETTÉ VÁLUNK – JELEN
(3) MEGVÁLTÁSUNK KITELJESEDIK – JÖVŐ

3. A szellemvilágbeli tevékenység általában láthatatlan az ember számára.

Alkalmanként akadnak kivételek, de az angyalok szolgálata és a démonok gonosz működése általában rejtve marad az emberi szem elől. Az élet különféle dolgaiban észrevehetjük az efféle tevékenység következményeit, de mégis csak ritkán ismerjük el tudatosan a szellemvilág létezését. Egy-egy ilyen esemény észrevétlenül megy végbe, vagy véletlennek, jó/rossz „szerencsének” tartjuk az egészet. (Isten gyermekének életében nem értelmezhető a szerencse fogalma.)

Vessünk most néhány pillantást a Szentírásban előforduló szellemvilágbeli konfliktusra:

• Jóbbal kapcsolatban Isten csak bizonyos dolgokra adott engedélyt Sátánnak. Azt nem engedte, hogy az életét is elvegye (Jób 2:7).
• A hatalmas Gábriel és Mihály arkangyal harca Perzsia démoni fejedelmével. A Dániel imájára adott válasz három hetet késett a szellemvilágban dúló harc miatt (Dániel 10:1–21).
• Pátmosz-szigeti száműzetésében János apostol látomásban látta az Isten és Sátán között zajló végső harcot (Jelenések 6–20). Angyalaival és a megváltott szentekkel együtt a szent

Isten győzedelmet arat a szentségtelen Sátán, a démonok és a gonosz bűnösök felett.

Mindezek mellett minden egyes ember lelkéért ádáz szellemi harc dúl. A pokol kegyencserege szabad lábon van, hogy az emberek között „lopjon, öljön és pusztítson” (János 10:10). Az ördög alattomos harcos, aki hazugsággal, megtévesztő taktikával, a gonosz emberek kihasználásával próbálja lépre csalni és elpusztítani az Isten által teremtett emberiséget, akiket Isten a saját magával való közösségre teremtett.

Amikor Pál apostol a hamis tanítókra hívja fel a korinthusi hívek figyelmét, megjegyzi, hogy „maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát” (2 Korinthus 11:14). Az efézusi gyülekezetnek írt levele vége felé Pál arra figyelmezteti a testvéreket, hogy öltsék magukra Isten teljes fegyverzetét. El is magyarázza, hogy miért olyan fontos ez.

Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (Efézus 6:1–2)

Világosság kontra sötétség

A Szentírásban a VILÁGOSSÁG és SÖTÉTSÉG analógiája kíséri végig és mutatja be a JÓ és GONOSZ fogalmát. Az angol nyelvben gyakran használjuk az „annyira más, mint a nappal és az éjszaka” hasonlatot. A természeti világban a fény segítségével ismerhetjük fel és kerülhetjük el a veszélyt – a sötétségben lehetetlen kiszűrni, mi leselkedik ránk.

1. Isten mindig VILÁGOSSÁG/JÓ.

A teremtés első napján így szólt Isten: „Legyen világosság!” (1 Mózes 1:3), és elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Ezektől a legelső versektől kezdve egészen a Biblia utolsó lapjáig Isten Világosságként kerül elénk. Jelenések 21:23:

Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány…

Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. (Jakab 1:17)

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:

Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (János 8:12)

Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából. (Efézus 1:4–7)

Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. (Kolossé 1:12–14)

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16)

Gyakran hallhatjuk, hogy sokkal egyszerűbb lett volna Istennek, ha megváltása helyett egyszerűen elpusztítja a bűnbe esett embert, és újrakezdi az egészet. Jézus, az Atya egyszülöttje volt az EGYETLEN elfogadható „fizetség” az emberiség vállára nehezedő bűntartozás rendezésére.

2. SÁTÁN MINDIG SÖTÉTSÉG/GONOSZ.

A Szentírásban egyetlen kép sem szól arról, hogy az ördögben bármi jó is lenne. Eme gonosz ellenség soha nem segített, nem bátorított. Természete teljes egészében gonosz, ami szöges ellentétben áll Isten jó és tökéletes természetével. Jézus közelről ismerte Sátánt. Nagyon jól ismerte, és mondott is néhány erőteljes megjegyzést róla.

Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. (János 8:44)

Hadd szögezzem le, hogy nem kívánjuk a figyelmet Sátánra és gonosz munkájára irányítani, nem szeretnénk a pusztítás kerítőjét a tisztelet bármilyen formájában részesíteni, csupán arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy mennyire gonosz, és milyen halálos szándékai vannak. Attól a pillanattól kezdve, hogy az Atyaisten tekintélyének elbitorlására tört, és a mennyekből kivettetett, egyetlen célja az, hogy az Isten által teremtetteket elpusztítsa. Minden szinten azért küzd, hogy a Mindenhatót uralmából kitaszítsa, mígnem örök ítéletére a tűz tavába vettetik.

Azt hinnénk, hogy ha megismerjük Sátán valódi arcát, akkor fejt vesztve menekülünk előle, és a Mester által nyújtott védelmet keressük. Viszont az ember természete megromlott, így hazugságaival az ördög sokakat meg tud téveszteni. Milyen hatalmas kihívás Krisztus követői számára, hogy befolyási körükben mindenkinek bemutassák: egyedül az ő szeretete állíthat helyre, békíthet meg és oldozhat fel az Atyával való kapcsolatunkban. Igen, Isten személyes ígérete az mindannyiunk felé, hogy beléphetünk a Világosság királyságába, és ezzel megmenekülünk a Sötétség királyságából.

A cikk a „Kingdom Living” c. könyvből származik.
Copyright © 2013 H. Maurice Lednicky.
A szerző engedélyével. Minden jog fenntartva!